A Német Óriás a Belga Óriás (Flandriai óriás) német változata (Sok tenyésztő szerint a két faj teljesen azonos.) A legismertebb, legkedveltebb és talán a legrégibb óriásnyúlfajta. Az 1820-as évek végén tenyésztették ki az Angevin fajtából, mely azóta már kipusztult. Ez a faj nagyobb és súlyosabb testű volt a Belga- és Német Óriás fajtánál. Állítólag a kifejlett egyedek elérték a 10 kg-os súlyt is és ez nem számított ritkaságnak. A Belga óriásnyulat a fajta kialakulását követően szinte azonnal exportálták a világ minden tájára, A helyi nyúlállománnyal való keresztezés során új óriásfajták jöttek létre a különböző országokban. Ilyen például a Német szürke, a Brit és a Magyar Óriásnyúl.
A belgák a tenyésztési célban az extra testnagyságot tűzték ki maguk elé a Németek az extra hús hozamra fektették a hangsúlyt. Németországban, 1880-ban jelent meg a fajta. A fajta mindegyik szín- változatban megtalálható. Igen nagytestű, súlyos fajta. Kitenyésztői a kompakt (tetszetős, arányos) testfelépítésre törekedtek. A kifejlett példányok tömege: 7-8 kg. A négyhónapos példányok 3-3,5 kg súlyúak. A megengedett legkisebb súly 6 kg. Felső határ nincs! Természetesen itt nem a túlsúlyos példányokra gondolok. Testhosszúsága 60-70 cm. Vannak köztük keskeny, kevés izomzattal rendelkező és zömök, telt gerincű, feszes kötésű, mély és széles mellkasú példányok. Hústermelésre mindenképpen a zömök testalkatú fajták az alkalmasabbak. A testük megnyúlt, masszív, hengeres, de széles és mély mellkassal rendelkeznek. Hátuk széles, izmos, gerincvonaluk egyenes, faruk jól lekerekített. A farok egyenes állású. Törzsük akkor arányos ha a törzs hossza, a szélessége háromszorosa. Erős csontos váz és szerkezet jellemzi. A végtagok testhez simulnak, a mellső lábak erősek és egyenesek a lapocka jól zár. A hátsó lábak erőteljesek és egyenesek, testtel párhuzamosak. A combok izmosak, a testhez szorosan záródnak. A fej erőteljes, széles homlokkal és pofák- kal. A fejforma utaljon az egyed ivarára (Bak: erős, széles, a nőstény: finomabb, hosszúkás.). A szemek fajtára jellemzőek. A nyak rövid (A fej szinte átmenet nélkül illeszkedik a törzshöz). Toka ritkán megengedett. Ha igen akkor kicsi legyen. A fajta fontos külső tulajdonsága az igen hosszú fül. A fülek hossza kb.: 19-20 cm (Ez általában mintegy 1/4 része a test hosszának.). A fülek 40-45 fokos szöget szárnak be, húsosak, erősek, szőrözöttek, lekerekítettek és V alakban fölfelé állnak. A szőrzet minőségének vizsgálatakor, annak hosszúságát, tömöttségét, finomságát, rugalmasságát, a szőrféleségek arányát bírálják. A pehelyszőr színe is elbírálásra kerül. A hason a szőrzet lehet fehér vagy a koronaszőröknél valamivel világosabb, de mindenképpen pontosan meghatározható. A német óriás fajtánál vizsgálják a szőrszínt és a rajzolatokat. Bírálatakor az alapszint, a rajzolatokat, az intenzitást és idegen szőrszálak megjelenését vizsgálják. Nagyon fontos az óriásfajta esetében az elfogadott színek tisztasága, jól elhatároltsága, a hát valamint a fülek és a hasi tájék meghatározott színei. Számos színváltozata van, valamennyi elfogadott. Ezek közül némelyiket egyes országban külön fajtának is tartják. Színváltozatok: Fekete vadas, nyúlszürke, vadas szürke, sötétszürke, sárga vadas, kék vadas (Vasderes), fekete, havanna színű, csincsilla színű.